Amióta megtudtam, hogy McCall micsoda valójában, minden erőmet bevetettem, hogy én is azzá válljak. Hatalmat akartam… még a megszokott, sulis uralmamnál is nagyobbat. De, a többiektől eltérve, én nem arra vágytam, hogy éjjelente az erdőt járjam, és vonítsak a holdra, mint Derek, és az újdonsült falkája… De, amikor elérkezett az a pillanat, hogy megváltoztathattam volna a jövőmet, elmenekültem előle. Derek a félig leégett házába csalogatott, hol megmutatta a vészesen nagynak ható körmét, melynek hegyességét, és nagyságát már egyszer a nyakamba épülve érezhettem. Nem volt kellemes érzés, az szent. De, amikor minden álmom valóra válhatott volna, megfutamodtam. Vagyis, tettem volna, de McCall előbb lépett, és próbálta megfékezni Dereket, hogy olyat tegyen, amit megbánhat. Ugyan, mit beszélek? Élvezettel gyilkolászik, nem hatja meg, hogyha a kiszemeltje egy 16 éves tini, aki ordítva próbálja megfékezni. Mondanom se kell, hogy abban a pillanatban hálát adtam istennek, hogy McCall a világon van. Igen, tudom, ez normál esetben elég furcsán hangzana a számból, de, hogyha más is szembe nézett volna azokkal a két centis tépőfogakkal, és a három centis karmokkal, ők is örültek volna egy olyannak, akit utálnak, de mégis megmentik az életét. Aztán, amikor különböző fénycsóvák jelentek meg, melyek a farkasoknak különösen zavaró, elfutottam, hagytam ott veszni Dereket, és McCall-t. Az egyik, aki ki akart nyírni, a másik, aki megmentette az életemet. De utálom. És hát, nem értek annyit, hogy miattuk a saját életemet áldozzam, így hát, a futás volt a legjobb lehetőség.
Ezt követően, természetesen minden a normális kerékvágásban haladt. A suliban a szokásos, bunkó Jacksont látták, hiszen ki mást? Attól még, hogy az előző este majdnem otthagytam a fogamat, a viselkedésem egy szemérnyit se változott. McCallal pedig ugyan olyan köcsög voltam, nem érdekelt, hogy az életemet mentette. Attól még nem szívlelem azért, amilyen, én pedig nem lehet olyan, mint ő. De, a tegnapiért is őt hibáztattam, mivel abban a pillanatban képes lett volna ott hagyni, csak, hogy mentse a saját életét.
A bál után, miután Lydiára rátámadt az alfa, Stiles-al az Argent famíliának segítettünk, ezzel megégetve azt a dögöt. igaz, hogy már a halálán volt, de a fájdalmait Derek enyhítette, megölte, és learatta a babérokat. Alfa lett… Én pedig, ez után a házba mentem, hol szembe találtam magam az újdonsült vezérrel, aki megmutatta foga fehérjét. Úgy éreztem, hogyha már segítettem abban, hogy Peter meghaljon, és ő legyen az alfa, én is megérdemlem azt, amiért már régóta sóvárogtam.
Még az nap este egy tóban találtam magam, szaggatott ruhával, és egy új „ékszerrel”. A jobb oldalamat egy harapás tarkította. Mit ne mondjak, igazán örültem ennek, habár, a normál emberek visítottak volna, hogyha ilyesmit találtak volna akármelyik testrészükön. Hát igen, én ezt akartam, örültem is neki, mint majom a farkának.
Mindent szépnek és jónak láttam, amikor is az órán eleredt az orrom vére, amire, történetesen Danny hívta fel a figyelmemet. Rögtön a mosdóba siettem, ahol próbáltam elállítani, de az csak egyre jobban vérzett. És, a szokottól eltérve, fekete volt. Hát, általában a farkasok vére fekete, szóval, valamiért nem kellett volna ezen meglepődnöm. És, erre már csak az tett rá egy lapáttal, hogy Derek rángatott el onnan, és kijelentette, hogy a falkájába tartozok, ezt követően pedig megállapította, hogy a testem harcol a harapással.
Akármennyire is szerettem volna farkas lenni, szinte az ellenkezője vált valóra. Van, aki farkas lesz, van, aki meghal, de olyan is akad, aki a belső énje kivetülése lesz. És velem is ez történt. Valamiféle kígyó lény lettem, történetesen egy kanima, melyet a mestere irányít. Az én mesterem Matt volt, aki a kamerája áltat szerzett tudomást arról, hogy én ilyen „szörny” vagyok.  És, az én segítségemmel érte el azt, hogy egy régebbi úszócsapat tagjai szembenézzenek a halállal, akik majdnem a vesztét okozták. Végül, Allison drága nagyapja kinyírta Mattet, ezzel pedig elérte azt, hogy ő legyen az újdonsült mesterem, akinek minden kívánságát teljesítenem kell. Vagyis, mindenkit ki kellett nyírnom, és ez, csak egy szavába került. Egy másnap esti lacrosse meccs alkalmával pedig el akarta érni azt, hogyha McCall nem fedi fel Derek és a falkája kilétét, akkor az utolsó harminc másodpercben elintézem valamelyik barátját, barátjának a szülőjét, vagy pedig az ő anyját. De ez, végül nem így sikerült. Ahelyett, hogy az imént említettekből nyírtam volna ki valakit, magammal tettem.
Végül, amikor kanima formájában „feltámadtam” a megszokottnál jóval nagyobb hatalommal lettem megáldva. Ez, pedig abból adódik, hogy legelsőnek, mondhatni béta kanima voltam, de így, talán kétszer olyan erős lettem. Így, amikor félholt állapotban egy rakodóba vittek, Gerard felhívta McCall figyelmét arra, hogy így most elérte azt, amit akart. Odavitte hozzá Dereket. Gerard pedig el akarta azt érni, hogy vérfarkas legyen, ezt pedig úgy tudta, hogy fogságban tartatta velem Allisont. És, McCallnak nem kellett ennél több. Derekkel megharaptatta azt a szentet, aki, végül nem érte el azt, amit akart. A gyógyszere hegyi kőrisre volt cserélve, az, pedig a vérfarkasok ősi ellensége. Így hát, rögtön akcióba lépett, és megakadályozta a likantrópia kialakulását. Ezért, én felszabadultam, és ebben, részben Lydia is segített.
Hát, nagy nehézségek árán, de végül elértem azt, amiért, körülbelül egy éve sóvárogtam. Vérfarkas lettem. Igaz, voltak kisebb bökkenők, mint például a kanimás dolog, de azért sikerült, nem?