Nem tudom, mennyi ideig tart majd... Fogalmam sincs róla, hogyan leszek képes véghezvinni... De meg fogom ölni Deucaliont, még akkor is, ha az életembe kerül. Muszáj! Mindent tönkretett! Miatta ment minden tönkre! Jó... nem tagadom, hogy már előtte is... kellően bonyolult volt az életem. Vérfarkasnak születtem. Béta voltam egészen egy évvel ezelőttig. Nekem ez volt a természetes... sosem voltam átlagos ember és nem is hiányzott. A család alkotta a falkánkat. Mindig is zárt rendszer volt ez, ahol a kívülállóknak nincs helye. Persze... több tag valószínűleg több erőt is jelentett volna, de... apám – aki az alfánk volt – mindig úgy gondolta, hogy így a legkönnyebb távol tartani tőlünk a vadászokat és egyéb... nemkívánatos elemeket. Nem tudom, érthető-e, de... szerintem úgy gondolta, hogy rokonokat könnyebb kontrollálni, a helyes úton tartani, mint olyanokat, akik... kívülről kerültek a falkába. Nyolcan voltunk... az apám és a nagynéném, a bátyám, a két kishúgom, a két unokatestvérem és én. Azért... hát igen... nem voltunk kevesen. Minden... hát, ha nem is tökéletes volt, de azért a lehető legjobban megvoltunk. Aztán... minden tönkrement. Felbukkant az alfa falka. Nekem sokáig fogalmam sem volt róla, hogy baj készül. Megvoltak a magam dolgai, amik kellően lekötötték a figyelmemet. A bulik, a társasági élet... az, hogy egyetemre kellene mennem, egy pillanatra sem fordult meg a fejemben. Pedig... hát, a saját meglátásom szerint nem vagyok én hülye. Egyszerűen csak nem volt kedvem még tudom is én hány éven át tanulással szórakozni. Nem voltak nagy terveim... Már kisgyerekkoromtól fogva lenyűgöztek a különféle harcművészetek – és most mindenki tekintsen el attól, hogy milyen előnnyel indulok egy emberrel szemben, és ha kell, igenis vissza tudom fogni a farkas énemet – és tizennégy éves koromban jött az isteni szikra, hogy ezt akár taníthatnám is. Elvégre az önvédelem minden nőnek fontos dolog – vagy legalábbis annak kellene lennie -, tehát ez sokkal értelmesebb tevékenység, mint mondjuk aktákat tologatni. De persze meglehet, hogy ez az egész csak indok volt a lustaságomra. Mondjuk amúgy sem vagyok rászorulva a munkára... eleget örököltem.
Örököltem. Igen. Meghalt az apám. Én öltem meg. De jó okom volt rá. Sosem hittem volna róla, hogy... ellenünk fordulhat. De megtette. Mert megjelent az alak és megpróbálta beszervezni az alfákból álló falkájába. Nem is értem, hogyan emelhet valaki kezet a tulajdon vérére... Ez az egész még most is... elképzelhetetlen. Persze utóbb én is megtettem. Megöltem őt. Hajtott a gyűlölet és a bosszúvágy. A szemem láttára végzett mindenkivel, akit szerettem. Hidegen. Könyörület nélkül. Irgalom nélkül. Én is csak a hihetetlen szerencsének köszönhetően éltem túl. Sikerült lemásznom a csatornába ott pedig elvesztette a nyomomat. Felgyógyultam aztán... megkerestem. Nem volt nyílt küzdelem. Ezt nem fogom letagadni. Ott és akkor ez érdekelt a legkevésbé. Motivált, hogy végrehajthassam a célomat. Becserkésztem. Csapdába csaltam. Nem hagytam, hogy kihasználhassa az erejét. Álmában gyújtottam fel. Azt még túlélte... próbált menekülni, de... a sérülései elegek voltak ahhoz, hogy ne gyűrhessen le rögtön. Én pedig... feltéptem a torkát. Alfa lettem, sokkal erősebb, mint korábban voltam de valahogy nem tudott érdekelni. Őszintén szólva még most sem törődöm ezzel a... ténnyel. Szükségem lenne egy falkára... úgy sokkal... hatékonyabbá válhatnék. Eddig azonban még senkit sem tettem vérfarkassá. Minden erőmet lekötötte, hogy a nyomukra bukkanjak. Mert lehet, hogy apám keze sújtott le, de... az ötlet mástól származott. Deucalion. Tudom róla, hogy veszélyes és erős. Túlságosan is az... De nem foglalkozom vele. Talán öngyilkosság, amire készülök ám elszántam magam. Beacon Hillsbe jöttem, mert tudom, hogy az ő útjuk is erre vezet majd. Van itt valaki, aki... szintén volt olyan szerencsétlen, hogy magukra vonja a figyelmüket. Nemrégen érkeztem meg... jószerével csak letettem a csomagjaim a kivett hotelszobában és... nekiláttam a környék feltérképezésének. Óvatos vagyok. Tudom, hogy vannak itt mások is és nem akarom idő előtt magamra vonni a figyelmet. Fogalmam sincs róla, hogy mennyi időm van a felkészülésre. De minden percet ki fogok használni. Erősebbé kell válnom... minden eszközt be kell vetnem, ami csak a rendelkezésemre áll. Itt már nem számítanak holmi... erkölcsök. És igen... talán falkára is szükségem lenne. Bár azt talán nem ebben a városban fogok elkezdeni... alapítani. Mosolyognom kell, ha eszembe jutnak a Derek Hale-ről hallott pletykák. Az a... hím túlságosan is sokat képzel magáról. Vajon... a területét ért fenyegetésként fogja értékelni a jelenlétemet? Nem tudom... de az biztos, hogy kihívást jelentene... Én pedig imádom a kihívásokat. Azt azonban nem szabad elfelejtenem, hogy Derek Hale nem az ellenségem... sőt, ha ügyesen alakítom a dolgokat, akár... még szövetségessé is válhatunk. Bár az arrogáns férfiak... főleg ha még alfák is... az esetek többségében inkább meghalnak, mint hogy be kellene ismerniük, esetleg... szükségük lehet egy nő segítségére. A múlt pedig... azt el kell engednem. Tiszta fej... erre kell koncentrálnom. Nem hagyhatom, hogy vakká tegyen a bosszúvágy. Igen. Hatalmas erőt jelent, motivál, de... ha a vörös köd leereszkedik, túlságosan is óvatlanná válhatok. Nem halhatok meg azelőtt, hogy véget nem vetnék az őrületnek. Vagy... legalábbis... segítenem kell, hogy valaki más megtegye. Ennyire vagyok hajlandó engedni. Nem pusztulhatok el, amíg az a szörnyeteg él! Valahányszor lehunyom a szemeim látom, ahogy apám feltépi a kishúgaim torkát... Isobel 13 volt... Jeanette pedig csak 10... mégis megölte őket. Én voltam a nővérük... mindig... olyan rajongva követtek mindenhová. Képesnek kellett volna lennem rá, hogy megvédjem őket. Nem voltak előjelek, de... valahonnan akkor is tudnom kellett volna, hogy baj készül. Miért nem éreztem meg? Miért nem akadályozhattam meg? Az érzéseim... az árulása... jobban fájtak, mint a fizikai sebek, amiket elszenvedtem azon a végzetes, vérbe fulladt napon. Egy részem nekem is meghalt... elment... a sírba szállt azokkal, akiket szerettem. Most már nem éltet más, mint... hogy másokkal ne történhessen meg ugyanez. Nem tudom van-e értelme szétverni azt a falkát, de mást nem tehetek. Ez az egyetlen lehetőség, az egyetlen alternatíva, ami az eszembe jut. Mert kell valami cél... kell, hogy motiváljon valami. Muszáj... így talán... idővel nem érzem majd, hogy üres és értelmetlen az életem. Bárcsak vissza lehetne forgatni az időt... bár meg nem történtté tehetném... Vissza akarom kapni a húgaimat, ide... a karjaimba... Olyan jó lenne még egyszer átölelni őket. Annyiszor befutottak hozzám, mikor féltek éjszaka... Hányszor mondtam nekik, hogy nem lesz baj. Honnan is tudhattam volna akkor, hogy mekkorát hazudok? A legnagyobb szörny... ott élt velünk. A bizalom drága kincs... Azt hiszem... többé nem követhetem el azt a hibát, hogy bárkit is igazán közel engedek magamhoz. Ennyire nem... Túlságosan is óvatlan tett lenne. Ha a saját apám elárulhatott valami ostoba célért, mások még könnyebben megtehetik. Jobb az elejét venni... Jobb...