1994. augusztus 13-án születtem meg. Hála a modern világnak ebben az egyben biztos lehetek. Legalábbis nem hiszem, hogy eltévesztették volna a napot. Bár ki tudja. Egy ideje már semmin sem lepődök meg.
Azt hittem, hogy az életem olyan lesz, amilyennek én megálmodtam. Mindig az lesz, amit én akarok. A szüleim különösebben nem foglalkoztak velem. Csak akkor figyeltek oda rám, ha valami nagyobb baj volt. Ami természetesen soha nem fordult elő semmilyen téren. A tökéletességre törekedtem egész életemben.
Mások talán azt hiszik, hogy az én életem tökéletes. Mert kívülről így tűnhet.. De ennek köze sincs az igazsághoz.
Egy darabig minden úgy is ment, ahogyan én akartam. Egészen addig, míg egyre furcsább és furcsább dolgok kezdtek történni a városban. Eleinte nem is foglalkoztam vele. Nem az én dolgom, hogy kinyomozzam a furcsaságokat. Aztán, mintha egyre inkább megkörnyékezett volna. Olyan volt, mintha ez az egész magával akarna rántani. De ez nem az én világom. Nem az, amit én megálmodtam.
A magánéletemben ott volt a lacrosse csapat kapitánya. Akit látszólag felülmúlt Scott. Akiről senki nem tudta, hogyan lett hirtelen ilyen jó játékos. Most már én is tudom a titkát. Hogy ez talán szerencse? Az én szememben inkább átok. Bár a tudatlansággal sem lennék előrébb..
Jackson. Nem is tudom megfogalmazni a kapcsolatunkat. Kívülről úgy tűnhet, hogy ez is csak egy olyan „rangok” miatti kapcsolat. Eleinte az is volt. De azóta már elég sok minden változott meg. Köztük az érzéseink is. Tudom jól, hogy ő is ugyan úgy érez irántam. Most mégis külön váltunk. Talán jobb ez így. Viszont nem hiszem, hogy valaha is fogok úgy szeretni valakit, ahogyan őt.
Végül is akaratom ellenére belecsöppentem ennek az egésznek a közepébe. Scott vérfarkas immáron Jackson is, habár ő egy kicsit nehezebb utat járt meg ennek érdekében. Erre vágyott. Hát megkapta. Allison és a családja pedig vadászok. A legjobb barátnőm is részese az egésznek így hát én is..
Ha ez nem is lenne elég még a fejembe is beférkőzött egy férfi. Peter Hale. Aki nekem köszönhetően újra az élők sorába léphetett. Ami eléggé vicces, hiszen miatta kerültem egyszer kórházba. Megharapott. Kis híján meg is haltam. Örülök annak, hogy nem így történt. Ami elég kellemetlen, hogy ezután napokig bolyongtam az erdőben meztelenül. A legrosszabb az egészben, hogy semmire nem emlékszem. Minden annyira zavaros.. Főleg arról az időről, mikor úgymond a zombija voltam.. Olyan dolgokra sem emlékeztem, hogy hogyan jutottam el egyik helyről a másikra.. Zavaros. Bár mostanában, mintha egy kicsit kitisztulna a fejem.. Ennek elmondhatatlanul örülök.
Csak remélni tudom, hogy egyszer és mindenkorra kiléphetek ebből az egészből. Bár legbelül nagyon jól tudom, hogy ez soha nem fog megtörténni.