Hideg.
Aznap amikor a mostoha szüleim úgy döntöttek hogy már elég idős vagyok ahhoz hogy külön éljek, lettem 17 éves. Nem tudom miért hitték azt hogy én külön akarok élni. Nem értem miért vettek nekem egy fényűző házat Beacon Hills központjában, és miért nyomták a kezembe egy vadi új Yamaha motornak a kulcsait. Egy ideje már furcsán viselkedtek velem, mintha tudnának rólam valamit..valamit a múltamból. Aznap éppen esett, s ahogy felmentem a szobámba hogy egyedül lehessek lehűlt a levegő. Hideg volt. Fáztam. Újra olyan egyedül éreztem magamat, pedig ezt az érzést már 7 éves korom óta elfelejtettem. Ledőltem az ágyamra és a plafont kezdtem el bámulni. Egyedül éreztem magamat. Hosszú idő óta most először. Nem értettem miért akarnak hirtelen megszabadulni tőlem, amikor igyekeztem a tökéletes fiút alakítani. Akkor határoztam el, hogy soha többé nem fogom megtagadni önmagamat mások kedvéért. Soha többé nem fogok megváltozni, vagy a szabályaik szerint élni. Mert nem érdemlik meg.

Meleg
Egy év. Ennyi idő telt el azóta hogy a mostoha szüleim elköltöztettek otthonról. Azóta sok minden megváltozott, de leginkább én. Valaha egy szószátyár, jó tanuló, lúzer kissrác voltam akinek minden vágya az volt hogy megfeleljen az elvárásoknak. Most, van egy házam ahol havonta bulikat szervezek, van autóm és vannak barátaim akikre mindig számíthatok. A lakásomon a legjobb haverommal osztozom, aki már fél éve hozzám költözött. A hölgyek köreiben is egyre nagyobb sikert aratok, miközben kezdem kitalálni hogy mit is akarok elérni az életben. Melegség áraszt el amikor arra gondolok, hogy emberek vesznek körül, ettől pedig egyáltalán nem érzem magamat magányosnak.

Kihűlt
A megengedett sebességet túllépve haladok az erdőn áthaladó úton, hazafelé tartva. A rádióból üvölt a zene, oda nyúlok hogy lejjebb halkítsam mert megcsörren a telefonom. Fülemhez emelem a készüléket, és az előttem elterülő utat pásztázva szólalok meg.
- Mondjad.
A vonal túlsó végén a haverom jelentkezik, és sürget hogy hamar érjek vissza mert már mindenki nagyon várja az alkoholt. Hátra pillantok a piával megrakott hátsó ülésre, és mosolyogva jegyzem meg hogy felvásároltam az egész boltot. Mikor vissza nézek az útra egy szarvast pillantok meg, amely az út közepén áll. Nincs időm gondolkodni, reflexből rántom félre a kormányt és a fák közé hajtok. Elvesztem az irányítást az autó felett, s ennek hatására bele csapódok egy fába. Elvesztem az eszméletemet. A testem kezd kihűlni. Haldoklom.

Forró
Körülöttem nem változik semmi, csakis én változom. Farkas lettem. Vérfarkas. Marguarite mentett meg a haláltól, és én örökre hálás leszek neki ezért. Segítek mindenben, kérdés nélkül. Bízok benne, úgy érzem szoros kötelék van közöttünk. A suli folyosóján vagyok, a szekrényemnek támaszkodom félig meddig lehunyt szemekkel. Hallgatom a szívverését, a lépteit..Közeledik felém, vagyis a szekrényéhez ami az enyém mellett van. Mikor megpillant végig fut az arcán a zavarodottság, elpirul aztán félrenéz és amikor a szekrényhez lép úgy tesz mintha nem is léteznék. Forróság terjed szét a gyomromban amint megérzem jellegzetes illatát, s hallom egyenletlen szívverését. Gwen tudomást sem vesz rólam amint kinyitja a szekrényét és beteszi a könyveit.
- Gyönyörű vagy ma is. - szólalok meg, mire megrándul a keze ijedtében. Hallom ahogy szívverése a kétszeresére gyorsul, ez pedig mosolygásra késztet. Gyorsan összeszedi a holmijait, bevágja a szekrénye ajtaját és faképnél hagy. Egyszer úgy is megtöröm a jeget. Egyszer az enyém lesz!