Az igazat megvallva, nem tudtam mit kezdeni magammal, így ahogy végeztem a suliban, elindultam a belvárosnak számító részekre. Nem volt hatalmas a város, én mégis szinte mindig le tudtam magam foglalni, ha nem akartam otthon lebzselni. Az igazat megvallva mostanában az otthon szótól is borsózott a hátam. Nem igazán tudtam, hogy örülök e annak, hogy kiderült az igazság, minden esetre ebéd után kellett mennem, mert ma szinte alig ettem. Nem voltam a gyors kaja híve, így beültem egy olcsónak számító helyre, és rendeltem egy könnyű salátás húsos menüt. Miután végeztem, úgy döntöttem, körbenézek pár boltban, és felhajtok valami új cuccot.
A kirakatokra meredve lépdeltem előre, kezemben egy pohár hideg epres jégkásával. A tökéletes, első látásra szerelem gönc, azonban csak nem akart szem elé kerülni. Épp megálltam egy drágább, de nem túl drága hely előtt, amelynek kirakatában egy hosszú királykék ruha lógott. Ugyan fogalmam sem volt róla, hogy hová és mikor tudom felvenni, de nagyon megtetszett. Épp beléptem volna, amikor még az ajtó előtt nekem jött egy barna hajú, nálam idősebb nő. A jégkásám a földön landolt.
Elsőre majdnem azzal a lendülettel küldtem el a fenébe, amivel ő belém jött, de mikor megszólalt és megláttam arcát, visszaszívtam az előtörni készülő szavakat. Minden bizonnyal új volt erre, arcát ugyanis nem ismertem fel. Mégis ismerősnek tűnt. Mintha láttam volna már valahol.
-Ugyan semmi vész, majd veszek másikat.-nézek a földön csurgó és megolvadó piros kására. Ekkor kilép a boltból az eladó, és kissé ingerült hangon megszólal.
~Most senki sem fog bejönni, nekem pedig fel kel takarítanom. Máskor a lába elé figyeljen, ne a kirakatot bámulja.-kapom meg a nagy leszidást, mire tényleg felmegy bennem a pumpa, és hasonló hangnemben szólok a nőhöz.
-Igaza van. Az utcák többsége csillog villog.-nézek végig az útszakaszon, ahol csikkek és egyéb más szemét sütkérezik a tűző napon.
-Ezek nem tűnnek el, de ennek a nyolcvan százaléka víz volt, két perc múlva már látszódni sem fog.-nyomom a kezébe a kezemben maradt szívószálat, majd biccentek a másik idegen nőnek, hogy itt az ideje tovább állni, még mielőtt csúnyábban fejezem ki a gondolataim.
-Egyébként Isabella Davis vagyok.-nyújtok felé kezet egy barátságos mosoly kíséretébe, jelezvén nem harapok.
-Minden bizonnyal új errefelé.-egyre ismerősebb az arca, de fogalmam sincs, hogy honnan. Barátságos mosolyommal és modorommal remélem nem azt a hatást érem el, amit az eladó tett, és megbizonyosodhat róla, hogy ebben a városban nem mindenki egy tapló.

♦style♦