Az oldalon található képekért és kódokért köszönettel tartozunk Allison Argent-nek és Lydia Martin-nak, akik időt én enerigát nem sajnálva dolgoztak az oldal külsején. Nélkülük nem lehetnénk ilyen elbűvölőek.
A lopás szigorúan tilos! Ha valami megtetszik, szólj a fentebb említett két hölgy valamelyikének és előszeretettel segít - ha tud. Ha valakit azon kapunk, hogy eltulajdonít bármit is, az higgye el, nem fog jól járni!
▽ Hozzászólások száma : 3 ▽ Csatlakozott : 2013. Jul. 09. ▽ Kor : 30 ▽ Tartózkodási hely : mögötted ▽ Foglalkozás : diák & vadász ▽ Humor : csípős
It was nice to meet you!
Tárgy: Re: Beacon Hills-i erdő Vas. Júl. 14, 2013 12:49 am
did you miss me?
THE ARGENT GIRLS
Csend és nyugalom; milyen nyomasztó. Másokat talán vonzanak az erdők, hiszen amilyen veszélyesek tudnak lenni olyan békések is, de én inkább a pörgés és a zaj híve vagyok. Ritkán jutok el arra a pontra, amikor már nekem is nyugalomra van szükségem, arra, hogy elbújjak a világ elől és nyalogassam a sebeimet, s habár ez időnként előfordul, most nem emiatt baktatok a fák között. Alig két órája annak, hogy a megengedettnél jóval többel elhaladtam az „Üdvözöljük Beacon Hills-ben“ tábla mellett. Meglepett, amikor tegnap Chris felhívott, hogy a segítségem kérje. Be kell valljam, egész hízelgő az, hogy pont engem hívott, hiszen biztosra veszem, hogy rengeteg másik vadászt ismer - ha mást nem, legalább Argent-et több tucatot. Felesleges lenne szerénykednem, tudok egyet s mást a vadászatról, habár amivel most állunk szemben, az egy olyan tapasztalt vadásznak is kemény dió lenne, mint amilyen Gerard volt. Chris-szel még van miről beszélnünk, de a lényeget még a telefonban elmondta. Alfák... belőlük egy is épp elég nagy gondot tud okozni, nem hogy egy falkányi. Ha már ez nem lenne elég bizarr, a többi itteni farkas és vadászok közti viszony is elég szokatlan, és most nem csak a kedvenc unokahúgom párválasztására gondolok, habár az viszi a pálmát. A kettejük Rómeó és Júlia története legalább olyan tragikusnak tűnik, mint az eredeti, Shakespeare verzió, csak ők még az élők sorában vannak. Az biztos, hogy lesz miről kifaggatnom Allisont, ha végre megtalálom. Mikor a városba érkeztem, ledobtam a holmijaim és váltottam pár szót Chris-szel, majd mivel Allison-t nem találtam otthon, utána indultam. Ez a kis túra nem szerepelt a mai terveim közt, ezt már csak az is bizonyítja, hogy a cipőm tíz centis sarka folyton elsüllyed a földben, ezzel jelentősen megnehezítve a közlekedést. Hiába van sötét, a kuzinom nyomainak követése nem okoz gondot. Ha a lábnyomok és a törött ágak nem lennének elegek, az íj amit felszedek a földről biztosít arról, hogy jó helyen járok. Lám-lám, a képességeim ismét nem hagytak cserben, gyorsan meg is találom azt, akit kerestem. A meglepettség az arcán felbecsülhetetlen, legszívesebben lefényképezném, hogy ő maga is láthassa. Elégedettséggel tölt el, hogy a felbukkanásom milyen nagy dolog egyesek számára, ami a rám jellemző, kissé önelégült mosolyomon is meglátszik. - Hiányoztam? - teszem fel a költői kérdést a kérdésére, miközben ujjaim között megtáncoltatom az íjat, amit nem rég találtam. - Mióta is nem találkoztunk? Legalább két éve. Két év hosszú idő, elképesztő mennyit tud azalatt változni az ember külsőleg és belsőleg egyaránt. Allison megjelenése szerintem nem sokat változott, talán magasabb lett egy kicsit, de nem is ez az, ami most legfőképp érdekel. Végre ő is tudomást szerzett a családunk kis titkáról, és majd megesz a kíváncsiság hogy megtudjam hogyan fogadta, változtatott-e a jellemén, stb. A mellékelt ábra bizonyítja, hogy nem menekült el a dolog elől. - Ahol a szükség, ott a segítség - adom elő a világ egyik legismertebb közhelyes mondatát. - Hallottam, hogy Beacon Hills lett a vérfarkasok új Mekkája. Muszáj voltam megnézni magamnak a helyet, na meg Chris volt olyan kedves, hogy meghívjon hozzátok egy darabig. Az íjat, amivel eddig eljátszadoztam Allison lába elé dobom, miközben a hátam egy fának támasztom, kezeim pedig keresztbe teszem. - Mesélj mi újság veled? - teszem fel a kérdést. Ésszerűbb először barátságosan kezdeményezni egy csevejt, mielőtt faggatni kezdeném a farkasos dolgokról. Előbb vagy utóbb, de ki fogunk lyukadni annál a témánál is.
Words: 546 || Notes: nem ez lett életem legjobb reagja, remélem azért nem vészes :3
Allison Argent
Take care, cuz' I'm a(n)... Hunter
▽ Hozzászólások száma : 162 ▽ Csatlakozott : 2013. Jan. 11. ▽ Kor : 28 ▽ Tartózkodási hely : Beacon Hills ▽ Foglalkozás : ▽ Student and hunter ▽ Humor : ▽ killer
It was nice to meet you!
Tárgy: Re: Beacon Hills-i erdő Szomb. Júl. 13, 2013 11:12 am
Jennifer & Allison
Rettenetesen fura eltaszítani magadtól azt az embert, akit a legjobban szeretsz. Scott a legfontosabb dolog az életemben még mindig, annak ellenére, hogy kezdem magamtól egyre jobban eltaszítani. Úgy vélem, hogy nem tudjuk ezt a kapcsolatot rendesen kezelni, ha én a farkasokra vadászok, miközben ő is egy közülük. Félek, hogy rosszul döntöttem. Tudom, hogy bármikor visszamehetek hozzá, mert még mindig érezteti velem, hogy szeret. De talán csak mindkettőnket bajba sodornám, vagy valami ilyesmi. Gerard a vadászat megszállottjává tett, csak ez lobogott a szemem előtt: végezni az összes farkassal Beacon Hillsben. Félek, hogy bármikor visszajöhet ez a dolog. Le kell vezetnem a feszültséget valahogy... Talán edzhetnék egy kicsit. Vagy gyakorolhatnék. Az íjak általában levezetik a feszültségem, remélem ez most sem lesz másképp. Gyors léptekkel a garázs felé lépkedek, majd az összes olyan fegyvert összeszedem, amit használni szoktam. Immár teljes felszerelkezésben lépek ki a ház ajtaján, majd rögtön az erdő felé sietek. A fákról lehullott levelek hangosan recsegnek, ahogy rájuk lépek. Az erdei állatok hangja betölti az egész teret, de mégis nyugodtságot áraszt magából - ezt én nem mondhatom el magamról. Már megint sikerült felidegesítenem magam. Kezdem azt érezni, hogy az én életemben semmi nem mehet tökéletesen. Mindig, mindenhol kell lennie egy akadálynak, amivel egyedül kell megbirkóznom. Nem akarok más embereket terhelni a problémáimmal, talán ezért van az, hogy egyedül oldom meg ezeket. De Gerardnak sikerült meggyőzni, hogy én mindig segítségért kiáltok. Azt mondta, hogy ez nem lehet így, meg kell tanulnom védelmezni magam. Nos, ez meg is történt. Csak sajnos nem úgy sült el, ahogy vártam. Teljesen megváltoztam lelkileg. De ennek most vége. Nem fogok többet szenvedni. Egy messzi fát tűzök ki célnak. A kezembe veszek egy íjat, majd elhelyezem, és már célzok is. Egy könnyed mozdulattal engedem el a húrt. Mellé. Idegesen vettem a kezembe egy újabbat, majd megismételtem ezt a mozdulatsort. Nos, a fába beleállt, de messze nem oda, ahová én akartam. Ezt teszi velem az idegesség. Nem tudok úgy koncentrálni, ahogy kellene. De ez nem mehet így tovább. Két kést veszek a kezeim közé, majd azzal is célzok, de már egy másik fába. Az egyiket balra, a másikat jobbra dobom, erősen, és mind kettő jó helyre megy. Erről beszélek. Hirtelen léptek hangjára leszek figyelmes. Ez az erdő olyan kihalt szokott lenni. Vajon ki járkálhat erre ilyenkor...? Egy ismerős arc tűnik fel a közelben. Értetlen arccal állok a lány előtt. Vajon mit keres ő itt? -Jennifer? Mit keresel te Beacon Hillsben?- hangom döbbent, és válaszokat szeretnék. Hogy-hogy erre jár az unokatestvérem?
]† words: 403 † music: --- † note: Sorry, de most csak ennyit tudtam összehozni. :$ Azért remélem olvasható. :') †
Allison Argent
Take care, cuz' I'm a(n)... Hunter
▽ Hozzászólások száma : 162 ▽ Csatlakozott : 2013. Jan. 11. ▽ Kor : 28 ▽ Tartózkodási hely : Beacon Hills ▽ Foglalkozás : ▽ Student and hunter ▽ Humor : ▽ killer
It was nice to meet you!
Tárgy: Beacon Hills-i erdő Szomb. Jan. 12, 2013 10:16 am