Remény? Nem, ez annál sokkal több, amit most érzek. Lehetőség arra, hogy újra legyen családom. Hogy rábukkanjak a testvéremre. Ugyanis hallottam, hogy Beacon Hills-ben vagy egy alfa, ráadásul egy olyan, aki a Hale családból származik. Egyből Derekre gondoltam. A családunkban mindig is ő volt a vezérszellemű, és tudom, hogy ő az egyetlen, akinek esélye volt túlélni a tüzet. Nem is tudom, hogy a házban volt-e a napnak abban a szakában... De nagyon remélem, hogy nem, és rá fogok találni.
Bár lehet, hogy az egész csak egy pletyka. Sajnos szokott néha pletyka - igaz ritkán, de akkor is... - , néha teljesen alaptalan, de néha pedig egy pici valóság van benne. Remélem ez most igaz, mert már rendesen beleéltem magam... Ennyi év utáni egyedüllét után már igazán jól jönne egy család, vagy valami családhoz hasonlító akármi.
Az életem sosem volt fenékig tejfel, mindig adódtak kisebb-nagyobb problémák, amikkel meg kellett küzdenem. Persze rengeteg segítségem volt, a testvéreim igazán szerettek engem, legalábbis én ezt vontam le a viselkedésükből. Laura és Derek mindig mellettem voltak, és bár igaz, hogy adódtak veszekedések, amik olykor-olykor elég gyerekesek voltak, mégis mindig sikerült megegyeznünk, és úgy csináltunk, mintha meg sem történt volna. Szóval a tűz előtti életemre jóval kevesebb panaszom lehet, mint a mostanira.
Egészen idáig azt hittem, hogy az egész családom elégett bent a házban. Rettenetesen gyenge voltam, és tudtam, hogy csak magamra számíthattam. De végre úgy érzem, hogy van kiút  a magány csapdájából. Végre van remény arra, hogy az életem rendeződjön.
A családon belüli életünk sosem volt egyszerű. A szüleink rengeteget vitáztak, mikor min. Ilyenkor mindig inkább bezárkóztam, mert elképesztően rossz volt azoknak a vitatkozását, veszekedését hallgatni, akik felneveltek. Legtöbbször Laurával beszéltem meg az ilyen dolgokat. Nem egyszer próbáltunk véget vetni a veszekedésnek. Azt hiszem a testvéreim közül Laura volt az, akivel a legjobban megértettük egymást. Derek olyan volt, mint egy védelmező. Sokszor mentett ki vészes helyzetekből, de mégis rengeteg szócsatát vívtam vele.
Most pedig rettentően várom, hogy újra láthassam. Talán vége a szomorúsággal töltött éveimnek. Talán újra teljes lehet az életem, egy családtaggal.