Amit mindenki lát belőlem, az egy fiatal tanárnő, aki valószínűleg unalmas, s egyszerű gyermekkort élt. Ez azonban csak a látszat. Valójában tragédiák hadából épül fel életem. De kezdjük a dolgokat a legelején, ott, ahol minden kezdődik, amikor az ember megszületik.
29 éve születtem Beacon Hills-ben, koraszülöttként, ami édesanyám vesztét okozta. Apám nem sokáig nevelt, inkább a szüleihez vitt, s gyermekkorom milyenségét a nagyszüleimnek köszönhetem. Apámról hat éves korom óta nem hallottam, s csak remélni tudom, hogy soha nem is talál rám. A nagyszüleim halála után rám szállt az örökség, mint egyetlen élő és ismert rokonra, aki nem tűnt el. Elvégeztem a középiskolát, majd egyetemre mentem, és diplomás irodalom-történelemtanárként végeztem el tanulmányaim. Az egyetemen megismerkedtem egy fiúval, aki egy évvel volt idősebb nálam. Megismerkedésünk napját követően két-három évig kapcsolatban életem vele, s nem sejthettem, hogy egyszer holtan kell rátalálnom. Alighogy hazaértem a bevásárlásból, s benyitottam a lakásba, rádöbbentem, semmi sincs úgy, ahogy pár órája hagytam. A lakást feldúlták, a padló vérfoltokkal tarkított volt. Azonnal hívtam a rendőrséget, akik nyomozásba kezdtek. A vőlegényem -két évvel a megismerkedésünk után eljegyzett-, három nappal később egy közeli kórházban találtam meg, kómába zuhanva. Akkor tudtam, hogy szembe kell néznem a legrosszabbal. Hetek teltek el, majd hónapok, állapota nem javult, s négy hónappal az után a borzalmas nap után soha többet nem beszélhettem vele. Egyszerű temetése pontosan olyan volt, mint ő maga. A gyászba zuhanva reménykedtem, hogy a rendőrök rájönnek, mi történt azzal a férfival, akit szerettem. De semmi. Ennek már majdnem két éve.
Az elmúlt két évben munkát keresve, s egyszerű, hétköznapi dolgokat csinálva éltem mindennapjaim. Végül megkaptam egy megüresedett állást a helyi középiskolában, s immáron másfél éve tanítok. Ennek ellenére életemben egy boldog pillanatra emlékszem csupán, a napra, hogy jegyese lehetettem egy férfinak, akit szerettem. Éjszakáim még mindig rémálmoktól telik, s akárhányszor a nappaliba lépek, emlékszem az összetört bútorokra, a véres padlóra, s arra, ahogy a rendőrség nyomozói mindent fekete porral kentek be, újlenyomatok után kutatva. Az utcán sétálva olyan érzésem van, hogy valaki követ, hogy figyelnek. Minden erőmmel azon vagyok, hogy félelmeim legyőzzem, s újrakezdjem életem, tiszta lappal.