Az élet gyorsan elmúlik és olyan törékeny. Ez a lélegzetvételünk akár az utolsó is lehet.

Mint minden alfának, így hát nekem is kötelességemnek érzem, hogy falkát alapítsak, egyre növeljem a létszámot, és megtanítsam őket arra, amit én is tudok, hogy minél erősebb, tapasztaltabb, és fejlettebbek legyenek társaiknál. A hűség is nagyon fontos. Nem szeretem az árulást. Aki ellenem mer fordulni, annak a haragommal kell szembenéznie. A tanulási idejükben is arra tanítom őket, hogy az első és legfontosabb eleme egy falkának az összetartozás, a becsület, a hűség. Mintha ezek csak lovagi erények volnának. Lovagok lennénk? Kétlem. Igaz, hogy van karmunk, ami a kardot jelképezheti, ami olykor csupa vér, de mi nem a szegényeket, nőket és elesetteket védjük. Mi csak magunkért harcolunk, a fennmaradásunkért.
Mégis, sokszor oly ironikus az élet. Azt gondolnád, hogy erős fiatalok után kutatok. Tévedsz. Mint mindenki. Olyan lelkek után keresgélek, akik már átéltek valami szörnyűségest az eddigi életükben pont, mint én. Akik már sérültek lelkileg, vagy testileg. Mikor az életük a kezedben van, Istennek érzed magad. Tudod, hogy dönthetsz a sorsukról, dönthetsz arról, hogy éljenek, vagy halljanak. Vigyázni kell ezzel a nagyhatalommal, mert mások visszaélhetnek vele. Éppen ezért van az, hogy saját magamnak választom ki azokat, akiket úgy gondolok, hogy megérdemelnek az élettől egy második esélyt. Feltéve, ha képesek elfogadni engem tanítójuknak. Nem szeretem a parancsoló, vagy főnök szót használni. Ha egyszer átváltoztatom őket, úgyis bennük lesz az Alfa iránti tisztelet. Nincs szükségem ezt még szavakkal is megerősíteni.
Már a kórház folyosóin sétálok. Nem került sok erőfeszítésembe meggyőzni a recepcióst, hogy a haldokló David nagybátyja vagyok. Udvariasság, mosoly, jó modor. Ennyi kell, hogy becsapj valakit ebben a társadalomban. Ha jófiú vagy és illendően viselkedsz, már egyből elhessegeted a gyanút, hogy esetleg egy ragadozó vérfarkas vagy.
223-as szoba. Megérkeztem. Azt mondták, hogy nyugodtan menjek be, nincs bent más látogató. Lassan nyitom ki az ajtót, körülnézek, de mielőtt David ágya mellé mennék, elhúzom az ablaknál a függönyöket. Jobban szeretek sötétben mászkálni. Az árnyak mindig a segítségemre voltak, ha épp rejtőznöm kellett. Megnyugtatnak, afféle biztonságérzetet adnak. A fiú ágyához megyek. és felébresztem.
-David, van egy ajánlatom, amit nem utasíthatsz vissza. – elkezdem a szokásos beavatást. Elmesélem neki, milyen lenne az élete szuper erővel, miket érhetne el a falkám tagjaként. De ő más, ő nem szeretne szörnyként élni. Ő egyszerűen csak el akar már ebből a világból menni. Nem hibáztatom. Ha nem lenne itt dolgom, én is ez mellett döntenék. De nekem mást szántak ott fent.
Valami zajt hallok kintről, a nyitott ajtó mögül, de nem törődöm vele. Megkönnyítettem David dolgát, és segítettem neki hamarabb elmenni.
Ügyeltem rá, hogy gyors és csendes legyen, ne keltsek feltűnést. Ahogy a gépek sípolni kezdtek, egyből a lifthez siettem. Reméltem, hogy egyedül leszek, de egy fiatal lány az utolsó pillanatban még bepréselte magát a lift záródó ajtaja között.