Túl sok gondolat egy helyen, túl sok megválaszolatlan kérdés. Mi a fenét keresek itt? Miért vagyok itt? És mire várok? Itt ülök az erdő egyik eldugott részén, messze Derek házától, messze a város zajaitól és minden külső körülménytől. Nem szeretek egyedül lenni, olyankor magányosnak érzem magam, de nem is akarok most senkivel beszélni. Talán van egy ember, de az most nem fog velem beszélni. Stiles-nak is van jobb dolga, mint engem pesztrálni. Amúgy sem tudnék neki mit mondani, hiszen gondolkozni jöttem ide, de így is csak az erdő zajait hallom, semmi gondolat foszlányt. Csak egy-két bagoly huhogása hallatszik és a szél zugása, ahogy megmozgatja a leveleket. Talán össze kéne szednem magamat és nem gondolnom többet Allisonra, de nem megy. Képtelen vagyok más nőre úgy gondolni, mint rá. Tudom ez csak tiniszerelem és az első nagy szerelem mindig véget ér, de úgyérzem ennek még nem jött el az ideje.
Ha csak végig gondolom a dolgokat, amiken véig mentem vele, képtelen vagyok arra gondolni, hogy elvesztem. Én az első pillanatban belészerettem, pedig nem is ismertem, csak meghallotam, amint az anyjával beszél telefonon az udvaron. Én akkor még egy nyomi voltam, de mintha Allison akkor is észrevett volna, persze ezt lehet csak én goldolom így. Akkor is emlékezetes élmény volt az első randink amit 4-esben csináltunk, hiszen Jackson és Lydia is velünk tartott. Hát nem mondom, hogy életem legjobb randija volt, hiszen soha többet nem mentünk négyesben, de legalább megtanultam bowlingozni, amit addig nem tudtam. Nagyon sokáig nem mondtam el neki, hogy vérfarkas vagyok, de ezt nem miatta nem tettem, hanem a szülei miatt, hiszen Ők vadászok, de végül megtudta. Sajnos nem azért, mert rászántam magam, hogy elmondjam neki, hanem, mert az apja kiderítette valahogy, hogy mi is vagyok. Most már nem szabad a múlton rágódni, mert az már elmúlt, de talán jobb lett volna ha én mondom el neki. Mondjuk az is lehet, hogy idiótának, őrültnek nézett volna, szóval ez most már mindegy, hiszen ez elmúlt, inkább csak örülök annak, hogy Ő akkor velem marad. De, hogy most mi azt nem tudom. Viszont én nem szeretném Őt eleszteni, de ha Ő úgy érzi jobb ha örökre külön maradunk én elfogadom, ha még bele is halok. Oké ez enyhe túlzás, de nagyon rosszul esne, akkor is.