A nevem  Dylan Turner. 18 éves Beacon Hills-i lakos vagyok, a szüleimmel éllek együtt. Szeretek a divat után öltözködni, amit annak köszönhetek, hogy a szüleimnek viszonylag elég sok pénzük van. Egyetlen gyerekükként mindent megkapok amit csak akarok, ez már így van gyerekkorom óta is. Már akkor is a legdivatosabb ruhákba öltöztettek engem, és meg volt már akkor is mindenem. Ennek ellenére nem voltam elkényeztetve, és mindig arra voltam tanítva, hogy nem kell rosszul bánni az olyan emberekkel, akiknek nincsen pénzük. Ezért mindig amikor egy új játékot kaptam, és a régi játékok ott porosodtak a padláson, mindig felmentünk oda a szüleimmel, és kiválogattuk azokat a játékokat, amik még jók voltak, és oda adtam a rászorulóknak. Mivel egész pici kórómba ezt mutatták a szüleim, most is így viszonyulok a dolgokhoz. Bár elmondásuk szerint ez az egyetlen dolog, ami megmaradt a kiskoromból. Szerintük teljesen megváltoztam, amiben lehet igazuk is van. Kinőttem már  abból, hogy ők mondják meg minden lépésem, ha azt csinálnám most is amit mondanak, akkor azt sem tudnám, hogy mi az a tévé. Igen, mindentől elzártak volna, és csak enni és inni kaptam volna. Elmondásuk szerint ezek a jegyek jobbak is elehetnének, ha többet tanulnék, ha rájuk hallgatok, akkor egész nap a szobámban kuksolnék, és a tankönyveket, meg a füzeteket bámulnám így kicsit tanulnék is. Amúgy is csak ennyit csinálok, bámulom a füzetet, és ő is bámul engem. A suliban épp a lényeget megjegyzem, és az nekem pont elég, hogy közepes jegyeket kapjak. És amúgy is a lányok, és a sport többet érnek mint a hülye iskola. Elég sok barátnőm volt már, és sokkal is volt már csak egy éjszakás kalandjaim is, amiket persze nem bánok, mert ami akkor jó volt, az most sok szép emlék. A kedvenc sportom a lacrosse, amit rendszeresen is űzők, és nem holmi kispados vagyok, hanem a pályán jól tejesítő személyek közé tartozom. Imádom élni az életemet, minden hétvégén bulizni vagyok, és így elég népszerűnek mondhatom magam, főleg a lányok terén, akik még a suliban is odáig vannak értem. De ez a fele annyira nem izgat, oké jó, hogy ennyien odáig vannak értem, de nem szállok el magamtól ezek miatt, mint a többi nagyképű srác. A környéken van pár személy mintha valamit titkolnának, és azt akarják, hogy senki ne tudja meg ezt a kis titkot. Ha nem akarják akkor engem nem is érdekel, mindenkinek meg van a saját kis titka, ahogy nekem is. Én sem szeretem, ha beleütik az orrukat az én ügyeimbe.