~ Minden vérfarkas tisztában van azzal, hogy miként lehetnek alfák. Elvileg csak két lehetőségük van erre: ha megölik az előző alfát, illetve a ritkábbik; ha jellemük eléggé rátermetté teszi őket. Így kell történnie, elvileg. De mi van, ha nem így történik, ha valaki másként tesz szert erre a címre? Nem, nem borul fel az élete, hanem az egész világ fog harcolni; vagy vele, vagy ellene.
Nálunk a családban hagyomány, hogy minden gyerek egytől egyig alfa lesz. Így vagy úgy, de szinte megkövetelik a dolgot. Arról nem beszélve, hogy a fiúgyermek születése és az egykeség is az. Én mindkettő alól kivételt képezek, nem csoda, hogy már születésem pillanatától csodabogárnak számítok. Ez van, legalább volt időm hozzászokni.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre; kezdjük a bátyámmal. Remek gyerek volt, okos, sportos és kiváló béta. Aztán megszülettem én és rájött, hogy ennyi nem elég neki. Többet akart, erősebb, jobb és különlegesebb szeretett volna lenni. Ekkor volt… nagyjából 12 éves. És a maga fiatalságával rájött valamire, amire sokan egész életük során nem képesek: várni kell. Így hát várt és vár, míg 21 éves nem lett. Akkor viszont elköltözött Californiába és megölte a helyi alfát. Sima ügy volt mégis pont ez kellett ahhoz, hogy visszakapja az első szülötti tiszteletet. Nos, Adam-ről ennyit.
Na, de nekem van még egy öcsém is ugyebár. Két év van köztünk, mégis néha úgy érzem, évszázadok választanak el minket. De persze, csak képletesen. Jó szokáshoz híven ő is alfa lett, csak kissé más ként, mint Adam. Ashton kiérdemelte, hogy alfa legyen, viszonylag fiatalon 14 évesen. Pont az ünnepség után jöttem el. Igen, mi még ünnepséget is tartunk és meglepő módon nálunk ez egyenértékű a szülinappal, hovatovább még fontosabb is.
Akkor most jön az én történetem. Kicsit sem lesz átlagos, de lehet, hogy unalmas lesz. Előre is bocsi, nem vagyok valami jó mesélő. Szóval megszülettem és senki se értette, hogy ez hogyan lehetséges. Konkrétan eddig egyszer sem fordult elő, hogy lány szülessen a családomban. Ó várj! Azt hiszem ezt már mondtam. Mindegy. Életem az életem nap nap után, mikor is elérkezett az idő, hogy először átváltozzak. És én megtettem, és ezzel teljese megváltozott az életem.
Első átváltozásom alkalmával teljesen átalakultam egy fiatal, de erős farkassá és már akkor vörösen világítottak a szemeim. Akkor jöttem rá, hogy akik eddig a barátaim voltak, igazából a bétáim voltak és lesznek is. Nem a személyiségem vonzotta őket hozzám, hanem az erőm. Akkor döntöttem el, hogy ez így nem jó. Én nem vagyok alfának való, nekem ez nem megy. Azóta vagdosom magam. ~
- Kész vagy már? – ront be öcsém, aki alig várja, hogy elhúzzuk innen a csíkot. Elmosolyodok és megigazítom a karpereceket csuklómon, így pont nem látszik a friss vágást borító kötés, amit valószínűleg már most átvéreztem. Azt hiszem nem ez lesz a nagy sorsfordító utazás…