Néhány évvel ezelőtt...

Késő este volt már, és ideje lett volna már hazatérnem, mert másnap korai órákban egy találkozóm lett volna valakivel. Elég furcsa és hosszú nap után jól esett egy kis italozás. Egy keveset ittam, de csak éppen annyit, amennyit mindig is szoktam, holtrészegen nem néznék ki valami fényesen.
Viszont már éjfél is elmúlt nagyon rég, és így elbúcsúztam a kedvenc kis pultosomtól, akit évek óta ismertem. - Majd találkozunk - mosolyogtam rá egyet, majd ezután felkaptam a táskámat, és elindultam.
Hazafelé sétáltam, eléggé vidáman és mosolygós állapotomban voltam. Viszont elég rossz érzésem volt, valami vagy valaki követ. Valami, amit fogalmam sincs micsoda, mert gyorsan eltűnik, vagy épp elbújik előlem. Biztosan nem ember, sokkal inkább egy farkas...
Épp a ház előtti parkon át jöttem már, amikor is megtámadott ez a valaki. Se szó, se beszéd, csak azt vettem észre, hogy én már a földön voltam. Ekkor jöttem rá, hogy mi is ő. Valaki, aki elég erős.
Próbált kóstolgatni, de én is eléggé erőben voltam már akkor is, hiszen rengeteget tudtam a vérfarkasokról, tudtam, hogyan kell megölni őket.
Gyenge pontjukat ismertem, sokat tanulmányoztam őket, és végig azon voltam, hogy én kerüljek ki győztesként ebből. Fürgeségemnek és leleményességemnek köszönhetően sikerült nagy nehezen kikeverednem a markából, de ő újra elkapott.
Csak nézett rám, én pedig magamban elmosolyodtam, hogy ez egy idióta, aki csak egy valamire figyel, pedig jobban járt volna, ha nem próbált volna becserkészni, mint egy naiv tizenéves libát.
Míg ő velem foglalkozott, addig az egyik kezem szabaddá vált, és sikerült elővennem egy fegyvert, de ő gyorsabb volt, és megharapott...
- Rosszkor, rossz időben - ezt a mondatát sosem felejtem el, és a vigyorát sem, ahogyan sikerült neki az egész dolog.
Tudtam, hogy ettől fogva megváltozik az amúgy sem túl jó életem. Igaz, néha voltak szép és mindent megérő napok, de ezeknek nem volt semmi komolyabb jelentőségük. Egy új élet kezdődött el számomra ezen az estén...

*Egy pici elmélkedős részlet a magányról*

''Érezted már úgy magad, hogy teljesen elhagyatott vagy? Hogy nincs senki sem az életedben? Ez a magány. A magány, ami lehet kétféle. Jó és rossz.
Van, amikor csak arra vágysz, bárcsak egyedül lehetnél egy erdőben, és csak te lézengsz ott, senki más nincs ott rajtad kívül, hallgathatod a madarak csicsergését, a tücskök ciripelő hangját, és a szél hátborzongató suhogását.
A magány legtöbbször nem erről szól... Nagyon sok esetben teljesen más miatt magányos valaki. Vannak olyanok, akik önhibájukon kívül esnek bele az egészbe. Az is megeshet ugyebár, hogy valaki saját maga rontja el azt, amit sikerült felépítenie az évek során.
A legszörnyűbb az, amikor valaki bizalmát veszíted el egyik napról a másikra. A bizalom a legfontosabb az életben, ha nincs kiben bíznod, akkor vagy igazán magányos. Ugye, milyen fordulatok léteznek? Igazi körforgás az egész élet. Mindig ugyanoda jutsz, ahonnan kezdted...''