Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


There's no such thing as fate. There's no such thing as werewolves.
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (61 fő) Pént. Szept. 27, 2024 8:01 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
» Aidan Phoenix
Kávézó      EmptyKedd Dec. 17, 2013 11:33 am by Aidan Phoenix

» City of Bones - Csontváros
Kávézó      EmptySzomb. Okt. 19, 2013 9:26 pm by Derek Hale

» Avatar foglaló
Kávézó      EmptyKedd Okt. 15, 2013 5:57 am by Verena Boulstridge

» Verena Boulstridge
Kávézó      EmptyHétf. Okt. 14, 2013 8:38 am by Allison Argent

» Készen vagyok!
Kávézó      EmptyCsüt. Okt. 10, 2013 9:07 am by Verena Boulstridge

» ~ HEAVEN RPG ~ Spread your wings
Kávézó      EmptyVas. Szept. 29, 2013 12:58 am by Vendég

» wolves of mercy falls
Kávézó      EmptySzomb. Szept. 28, 2013 4:57 am by Cassidy Monroe

» The Mortal Instruments szerepjáték
Kávézó      EmptySzer. Szept. 25, 2013 2:42 am by Isabella B. Davis

» Étterem
Kávézó      EmptySzomb. Szept. 21, 2013 1:08 pm by Marguerite Lancaster

Credit
Az oldalon található képekért és kódokért köszönettel tartozunk Allison Argent-nek és Lydia Martin-nak, akik időt én enerigát nem sajnálva dolgoztak az oldal külsején. Nélkülük nem lehetnénk ilyen elbűvölőek. A lopás szigorúan tilos! Ha valami megtetszik, szólj a fentebb említett két hölgy valamelyikének és előszeretettel segít - ha tud. Ha valakit azon kapunk, hogy eltulajdonít bármit is, az higgye el, nem fog jól járni!
Kiemelt társoldalak

Megosztás
 

 Kávézó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Cassidy Monroe
Cassidy Monroe

Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
▽ Hozzászólások száma : 22
▽ Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
▽ Kor : 29
▽ Tartózkodási hely : Beacon Hills
▽ Foglalkozás : diák/vadász
▽ Humor : nyers, szarkasztikus
It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó    Kávézó      EmptyPént. Aug. 09, 2013 2:34 am



DYLAN & CASSIDY




Szeretnék pihenni. Lehajtani a fejem egy pillanatra és álomba merülni. olyan helyre, ahol csak én vagyok, a kedvenc csokijaim és néhány szerettem és egy unikornis aminek a hátán ellovagolok a naplementébe, át a mályvacukor hegységen és a szirup folyón. Na jó, ez már túl rózsaszín álom. Csak egy olyan helyet akarok pihenni lehet.

Otthon az ember ezt nem teheti meg. ha nem éppen tanulnia kell, akkor főz, mos, takarít, esetemben halálra edzi magát. Izadt is vagyok. Még jó, hogy volt öt percem lezuhanyozni, átöltözni és feldobni valami elfogadható sminket. Száguldottam a kávézóba, hogy ne én legyek aki késsek. Ezt a részét a dolognak meghagytam Turner-re.


-Ha a szilícium oldat ezen a ponton érte el a legmagasabb hőfokot akkor ... - két korty tea között megállapítom. Dylan késik, mindjárt kész a házim és fogyóban a tea. Na meg persze, hogy ez az oldat még két percig tartaná a hőmennyiséget ha előttem lenne.
-Szia. Semmi baj, én már kész vagyok. - csuktam be a füzetet, lehajítva a tollat. Alig észrevehetően szemügyre vettem ahogy leül és felméri az előttem sorakozó cédulákat, jegyzeteket. Minden amit tudnod kéne, gondoltam magamban.
-Ahogy látom nincs sok kedved hozzá. - jegyzem meg csendesen. Elé tolom a kész házit, azzal a céllal, hogy másolja le. Szerintem mindketten fáradtak vagyunk ehhez. Megcsinálja, aztán mindenki mehet az útjára.
Nem mondom, hogy tökéletes vagyok kémiából, de Mr. Harris túlságosan kiborító alak, hogy ne tudjak nem odafigyelni az órájára.
-Másold le...és aztán. Csinálj amit akarsz. Nem szoktam embereket kényszeríteni olyan dolgokra amiket nem akarnak. - vonok vállat egyszerűen.

Az utolsó mondatom egy nagy hazugság. Már ha azt a tényt nézzük, hogy James-el és Josh-al, hány embert és nem embert fenyítettünk meg, hogy rájöjjünk ki kicsoda valójában.


TO DYLAN • RUHA • I HOPE U LIKED IT


Vissza az elejére Go down
http://realdreamwiththewanted.blogspot.com
Dylan Turner
Dylan Turner

Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
▽ Hozzászólások száma : 6
▽ Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
▽ Humor : Csípős
It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó    Kávézó      EmptyKedd Aug. 06, 2013 10:57 pm


Cassidy & Dylan

Már megint tanulnom kéne az én kis családom szerint. Ebben a házban csak nekem nem szabad szavam legyen, se véleményem, sem pedig beleszólásom a saját életembe. Pedig hát, én inkább a kedvenc sportomra gyakorolnék, s nem valami buta kémiai egyenletet. Igaz megkértem egy lányt, hogy segítsen nekem, csak, hogy a szüleim lássák, mennyire szeretem őket. De unom már azt, hogy mindig én teszek valami jót, vagyis ami számukra jó, az nekem általában nem annyira jó, és meg kell tennem, mert hanem kiakadnak. Nekem viszont nincs kedvem hallgatni anyám prédikációját, meg az apám fenyegetéseit. A lacrosse-al fenyeget, ha nem teszem amit mondanak, eltörik az ütőmet, ami eléggé drága, és nekem annyi pénzt nem adnának ide, főleg, úgyhogy tudnák nincs ütőm. Szerintük az egész életem nem ér semmit.
Ezek a gondolatok közepette léptem ki az ajtón, és célba vettem a kávézót, ahol korepetálnak majd kémiából. Ez az egy tantárgy amit ki nem állhatok, de a szüleimért ezt is be kellet vállaljam. Mivel én vagyok az egyetlen szem fiúk, jó életet akarnak nekem, és ezért erőltetik, hogy minél többet tanuljak, és hanyagoljam a kedvenc sportomat. De ezt nagyon nem gondolták át, mert nekem történjen akármi, a sport lesz az első helyen. Ott mindig letudom engedni a feszültséget, amit aznap, vagy azon a héten nem tudtam másképp megtenni. Ha elmerülök a gondolataimban, általában mindig elkések, ahogy most is. Így kicsit meggyorsítottam a lépéseimet, és igyekeztem a kávézóhoz, ahol tanulni fogok, vagyis nagyon remélem, hogy valami rám is ragad, mert a szüleim képesek lennének kikérdezni.
Egy bő húszperces késés után végre megérkeztem, és amint beléptem az ajtón, Cassi-t kerestem a sok emberke között. Majd amikor megláttam, oda siettem, és leültem az asztalhoz, majd üdvözöltem.
- Szia! Ne haragudj, hogy ennyit késtem! - kértem tőle, rögtön elnézést, és rendeltem magamnak egy kávét, mert biztos kelleni fog majd. Aztán az asztalra pillantottam, és láttam a jegyzetfüzeteket, és házit. Na igen, ebből tényleg tanulás fog lenni. Pedig mennyire reméltem, hogy nem lesz belőle semmi, csak beszélgetünk mindenféléről, csak a kémiáról nem, hát nagy pechem van most. De hát csak ki fogom bírni, majd úgy teszek, mintha mindent értenék, és akkor hamar túl leszünk rajta. Rég tanultam úgy, hogy segítsenek is, mindig magamtól tanultam, és  azért a jegyeim se annyira rosszak, pont közepesek. Vannak nálam sokkal rosszabbak is, és őket senki nem kényszeríti arra, hogy tanuljanak, csak engem.
Vissza az elejére Go down
Cassidy Monroe
Cassidy Monroe

Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
▽ Hozzászólások száma : 22
▽ Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
▽ Kor : 29
▽ Tartózkodási hely : Beacon Hills
▽ Foglalkozás : diák/vadász
▽ Humor : nyers, szarkasztikus
It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó    Kávézó      EmptyKedd Aug. 06, 2013 3:06 am

[dohtml]


DYLAN & CASSIDY




Fáradt vagyok. Hulla fáradt. Nem az a tipikus szellemileg. Hanem fizikailag. Otthonról jövök. Szerencsémre elmaradt az utolsó két órám, mert a tanár beteget jelentett. Szóval James apám berendelt egy 45 perces erősítő gyakorlatot. Máskor szívesen megcsináltam volna, minden nyavajgás és hiszti nélkül. Csak épp más programom volt. James, persze nem engedte, hogy átöltözzek. A kezembe nyomta a kesztyűket és szembe állított inkább a szákkal. Egy jobb egyenes, aztán egy bal horog, rúgás. Bal egyenes, jobb horog, rúgás.
-Mi lenne ha inkább célba lőnék. Azt sose gyakorolhatom. - kérdeztem két levegő vétel között. Nem mintha nem lennék abban is épp jó, de talán választanám a revolvert a közel harc helyett. Megnyugtatóbb ha tudom, hogy van köztünk 6-7 méter.
-Nem engedem. Most nem. - rázta a fejét, közben tartotta a zsákot, nehogy kilengjen.
-Tudod, sokkal egyszerűbb ha a fejükbe eresztesz egy ezüst golyót. - mondom az ütés sorozat végeztével.
-Mióta is tudod te jobban? - James a tipikus "szerintem én vagyok a főnök" pillantással jelezte, hogy inkább menjek. Némán tűrtem, hogy Ő legyen a vezér. Sokszor szerettem volna visszaszólni, hogy mit is szeretnék tenni pontosan edzés közben. De már rég megtanultam befogni a számat.

Szóval most itt vagyok a kávézóban, várva Mr. mindig is lacross Turner-re. Előttem van az kémia jegyzetem és házi is, amit Mr. Harris előszeretettel ajándékozott nekünk a hangoskodásért.
Egyszerű egyenlet rendezés na meg egy kis hőenergia számítás. Probléma sehol. Számomra olyan mint az egyszer egy. Semmi gond. Persze, nem tudom Dylen-nek hogy megy. Valószínűleg nem annyira jól, ha nekem kell neki segíteni.
Nem szoktam másokat a borító alapján ítélni, bár elég sokat számít. Mondjuk leendő diákomat kevésbé ismerem, csak laborból, a lacross pályáról vagy egyszerűen a suli menzáról. Beszélgetünk néha, talán Ő volt az első ember aki nem lökött fel az első napomon. Ezért hálás is vagyok neki. De attól függetlenül, nem vagyunk barátok. Közeli ismerősök talán. Semmi több. Nem is kell, jobban elfoglalnak más dolgok.

Időközben megérkezik a zöld tea amit rendeltem. Ízletes mint mindig, megköszöntem és visszatértem az egyenletekhez, várva, hogy Dylan felbukkanjon. Sötétedésig van időm, remélhetőleg elég fogékony hozzá az agya. Nem várom el tőle, hogy elsőre megértse, mert még van időnk az első nagy tesztig, de nem szeretném húzni a saját időmet se. És, gondolom a sport neki többet jelent mint néhány szám és betű - számomra elég érdekes - katyvasza.



TO DYLAN • RUHA • I HOPE U LIKED IT


Vissza az elejére Go down
http://realdreamwiththewanted.blogspot.com
Isabella B. Davis
Isabella B. Davis

Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
▽ Hozzászólások száma : 36
▽ Csatlakozott : 2013. Jul. 17.
▽ Kor : 29
▽ Tartózkodási hely : Beacon Hills
▽ Foglalkozás : tanul és vadászik
▽ Humor : sziporkázó
It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó    Kávézó      EmptyCsüt. Júl. 18, 2013 4:48 am

Maya & Isabella


Nem tudtam, hogyan tudnék rajta segíteni, de azt tudtam, hogy rajta nem tudok, amíg magamon nem segítek. Talán ha elmondanám...De nem hinne nekem. Inkább ülök régi barátnőmmel szemben, és hallgatok, mintha minden rendben menne ebben a városban. Őszintén szólva kissé meglepett az érzés, ami elfogott, hiszen őt régen ismertem, míg a többieknek úgy hazudok minden nap, hogy semmit nem tudnak arról, milyen is vagyok igazából.
-Az emberek, és a viszonyuk is.-emlékeztetem magam arra, hogy akikről mindenki azt hiszi, hogy szerető szüleim, csupán a mostoha szüleim, persze ez valószínűleg a többiek szemébe, amolyan "Na, és akkor mi van?" kérdés lenne.
-Talán.-ahogy kimondom ezt a szót, gombóc gyűlik torkomba, és nem igazán tudom, hogyan nyomjam vissza oda, ahonnan előtört.
Újabb kérdésem még inkább nyomott azon a borzalmas hangulaton, ami felütötte a fejét köztünk. Kérdésre kérdést kaptam, amire nem igazán tudtam válaszolni. A bátyjával nem voltam különösebb képen jóba sem, és rosszban sem, olyan volt, akár a többi ember a városban.
-Nem láttam már jó ideje. Talán úgy egy hónapja futottam vele össze, de akkor is csak intettünk a másiknak.-végre egy őszinte, igaz válasszal rukkolok elő, ami mondhatni engem is meglep.
-Apáddal még régebb óta nem találkoztam. Pedig apám meg akarta hívni a születésnapjára, de a postaládán túl valószínű nem jutott el levele, hiszen nem jött el.-két szó borított ki az elmúlt pár percben. Az anya és az apa. S ez valószínű most is átfutott arcomon, testem pedig automatikusan reagált, egyik kezem pedig ökölbe szorult.
-Mayon egy ideig majdnem minden hétvégén átjött hozzánk. Aztán akárcsak te, eltűnt az életemből. -nem szemrehányásnak gondoltam azt, amit mondtam, mégis úgy hangzott. Régen mi hárman elválaszthatatlanok voltunk, s bár mi lányok voltunk, Mayon minden rosszba belevitt minket.
-Bocs, nem úgy értettem. Biztos megvolt az oka, hogy így alakult. Felajánlanám, hogy gyere át hozzánk, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy engedélyt kérjek anyáméktól. És nem szívesen traktálnálak a családi bajaimmal.-ismerem el, pedig szívem szerint áthívtam volna, akár hónapokra is.
Megcsörren a telefonom, és egy idegen számon idegen hang szólal meg. Valami férfi az adoptációmmal kapcsolatban. Előkapok egy tollat, és lefirkantok egy címet, melynek végére a nagyszülő feliratot biggyesztem. Leteszem a telefont, majd anyám sms-e köszön szembe velem. A telefont a zsebembe csúsztatom, majd bűnbánó szemmel nézek a lányra.
-Ne haragudj, de el kell intéznem anyámnak valamit.-hazudom, majd fölállok, ás már ki is viharzok a kávézóból.

//Park//


A hozzászólást Isabella B. Davis összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 06, 2013 8:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég


Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég
It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó    Kávézó      EmptyCsüt. Júl. 18, 2013 3:13 am


Isa & Maya

Eltűnésemmel leromboltam mindent, ami valaha is az enyém volt. Nincs senkim, és semmim. Se családom, se barátaim. Az életem is látszólagos. Felesleges ezen rágódni, mégis számtalanszor eszembe ötlik, hogy milyen jövő várt volna rám, ha aznap éjjel az apámon nem uralkodik el az elmebaj? Maradtam volna. De meddig? Amíg később egy ugyanolyan horderejű történést kellett volna elviselnem? Lényegtelen. Megtörtént, nincs visszaút.
Remélem, minden rendben van veled. Mosoly kúszik az arcomra, tekintetem Isán nyugszik. Ám ahelyett, hogy elé tárnám a valóságot, és megmondanám neki, hogy soha semmi sem lesz már rendben, csak azt mondom.
- Persze.
Megtanultam már, annyira könnyű hazudni, elhallgatni a fájdalmat, ami a lelkemet járja át. Senki sem értheti, hát minek tárjam eléjük az életem fájdalmas szonettjét? Inkább hallgatok.
Egy bólintással nyugtázom Isa szavait.
- Értelek. - felelem, de nem állhatok meg egyetlen egy szónál. Több kell. - Az évek múlásával megváltoznak a dolgok. Ahogyan mi, emberek is. - mosolyodom el, ám egy percre fintor jelenik meg az arcomon. Apámra gondolok. De rendezem arcvonásaimat, tekintetem tiszta, mintha semmi sem történt volna. - És talán így is van rendben.
A szavaim tükrözik mindazt, amelyen keresztül kellett mennem, sejtelmesek, mégis szókimondóak. Isa nem is tudja mennyire igazat mond. Megváltoztunk. Titkaink vannak. De még milyenek..
A szavaira elkomorodok.
- Nem. Még Mayonnal sem. - összefacsarodik a szívem, amint kiejtem a bátyám nevét. - Mit tudsz róla? - kérdezem, mohón. Fellendül a szívverésem, a tenyerem izzadni kezd. Miatta jöttem vissza, a bátyám miatt, és, ha Isa segít, hogy megleljem. Megteszek neki mindent, amit kér.
Vissza az elejére Go down
Isabella B. Davis
Isabella B. Davis

Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
▽ Hozzászólások száma : 36
▽ Csatlakozott : 2013. Jul. 17.
▽ Kor : 29
▽ Tartózkodási hely : Beacon Hills
▽ Foglalkozás : tanul és vadászik
▽ Humor : sziporkázó
It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó    Kávézó      EmptyCsüt. Júl. 18, 2013 2:25 am

Maya & Isabella


A kapcsolatunk, amit barátságnak neveznek, mintha szertefoszlott volna. Nem ismertem, ő se engem. rengeteg minden történt az évek alatt. Nem hibáztatom, amiért elment, mert szerencsére elég könnyen szerzek barátokat, de a lényeg nem ez volt. Régen ő tudott rólam mindent, most Allison, noha örökbefogadásom egyenlőre előtte is titok. Egyenlőre. Viszont Maya esete sokkal másabb volt. Éppen annyi titkunk volt egymás előtt, mint két idegennek. Ezt pedig az ismeretség szó alá tenném, mintsem a barátság szó alá.
A lelkiismeretemről azt hittem, hogy tiszta, de fele annyira sem volt az, mint amennyire elhittem. Hány embernek hazudok nap mint nap? Vagy azért, hogy védjem őket, vagy azért, mert úgysem hinnének nekem.
Emlékeztettem magam arra, amikor utoljára láttam, de az az emlék is csupán halovány múltbéli emlék volt.
Láttam az arcán, hogy felesleges volt emlékeztetni erre a napra, hiszen valószínű akkor tűnt el a városból.
-Én nem kérek semmit. Köszönöm.-mosolygok a fiatal pincérnőre, s figyelem, ahogy elhalad kezében a kis füzetével.
Kérdésemre visszafogott, egyszerű választ kaptam. Megértően biccentek, s ekkor megértem, a titkaim nem csak engem kísértenek.
-Értem. Remélem, minden rendben van veled.-őszintén kívántam, de aligha hiszem, hogy együttérzésemmel segíthetek rajta. Mégis úgy éreztem, tudnia kell, hogy annyi év után is, rám számíthat, ha segítségre van szüksége.
A férfi, aki engem nézett, s ugyan ezzel a lendülettel eltűnt, felébresztett bennem némi félelmet.
-Azt hittem, hogy ismerőst látok. De már eltűnt.-rázom meg fejem, és tekintetem újra barátnőm felé vezetem.
-Őszintén szólva nem tudom hová tenni, hogy most veled beszélek. Furcsa, de ne érts félre, nem azt akarom mondani, hogy zavarsz. Csak hát ismerjük el, az évek elteltek, mind a ketten változtunk, s most már semmit nem tudunk a másikról.-kimondva még borzalmasabban hangzik, mint ahogy a fejemben hatott ez a mondat. De ha ez az igazság.
-Egyáltalán beszéltél valakivel azóta, hogy elmentél, aki ebben a városban él? -érdeklődöm, és kezeimet összefonva a laptopra teszem. Nem tudtam igazán, miről beszélhetnék vele, de szerencsére a pincérnő időben tért vissza asztalunkhoz.

Vissza az elejére Go down
Vendég


Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég
It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó    Kávézó      EmptyCsüt. Júl. 18, 2013 1:33 am


Isa & Maya

Isa a barátnőm. Volt. Hogy jelen pillanatban hova tegyem, nem tudom. Régen tudtam. Nem volt kérdés. Gyermekkorunkban váltunk barátnőkké, mert igen, akkoriban még minden rendben volt. Anya élt, apa pedig nem volt elmebeteg. Apa. A hideg is ráz, amikor az apámnak nevezem azt az embert. Libabőrös leszek. Enyhén megrázom a fejem, hogy visszatérjek a valóságba, majd Isát kezdem fixírozni. Számtalan kérdés tolakodik elő az elmémben. Az életére vagyok kíváncsi, hogy ő neki is át kellett-e élnie olyan dolgot, mint nekem? Megúszta talán? Ahogy elnézem, külsőre semmi baja sincs. De belsőre.. Mintha titkolna egy fontos dolgot. Mindegy. Az ő dolga.
Elszakítom a tekintetem az arcáról, kezemmel a pult felé intek. Éhes, és szomjas vagyok.
- Igen, a kerti partin. - emlékezem vissza. Az lehetett az utolsó nap, amikor még meg tudtam oldani az apám keltette problémákat. A másnap, az viszont katasztrofális lett. Ha a bátyám nem utazik el, akkor..
Visszazökkenek a valóságba, a pincérnő az asztalunkhoz ér. Kezében egy notesz, tollal.
- Egy caffe lattet, és egy csokoládés croissant kérek!
Biccent, felfirkálja a lapra, és távozik.
Isára tekintek.
- El kellett mennem. - ejtem ki a szavakat, amelyek égetnek, mintha tüzet okádnék. Visszatuszkolom az emléket az elmém sötétségébe, nem akarok rá gondolni. Nem.
Igaza van Isának. Nem akarok róla beszélni, egyszerűen még nem tudtam elfelejteni, pedig olyannyira el akarom. Háborgat, unos-untalan, éjjelente rémeket álmodok, de nem tudok mit tenni. Pszichológushoz nem mentem, nem is megyek. De meg akarom oldani.
Nézem az arcát, ahogyan a vonásai egyszer csak megmerevednek, megkeményednek. Követem tekintetét, de csak az iskolabuszt látom, semmi mást. Mindenesetre megkérdezem.
- Minden rendben?
Vissza az elejére Go down
Isabella B. Davis
Isabella B. Davis

Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
▽ Hozzászólások száma : 36
▽ Csatlakozott : 2013. Jul. 17.
▽ Kor : 29
▽ Tartózkodási hely : Beacon Hills
▽ Foglalkozás : tanul és vadászik
▽ Humor : sziporkázó
It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó    Kávézó      EmptyCsüt. Júl. 18, 2013 1:10 am

Maya & Isabella


Sok ideje már annak, hogy gyermekkori barátnőmmel találkoztam, s nem tudtam eldönteni, hogy örülök e ennek a találkozásnak, vagy inkább utálom magam, amiért megszólítottam. Egyik napról a másikra eltűnt életemből, s több éve már annak, hogy beszéltem vele. Ahogy felém fordult, és rám mosolygott, tudtam, hogy ő sem tudja hová tenni a kialakult helyzetet. Mosolya pedig minden bizonnyal nem az őszinteségéről árulkodott. Noha tényleg rég láttuk egymást.
-Rég? Az nem kifejezés. – mosolyodom el kissé, és a kávém utolsó kortyát is magamba töltöm. Gondolataim egyszerre két helyen jártak, s csak reménykedni tudtam, hogy ahogy eddig sem, most sem szólom el magam az örökbefogadásomról és a hobbimról.
-Szinte már nem is emlékszem rá, hogy mikor láttalak utoljára. – gondolkodom el összevont szemöldökkel, s próbálom jelét sem mutatni annak, mit is érzek valójában. – A kerti partira, amire megívtak a szüleim –jesszus, de nehéz ezt kimondani, gondolom, mikor elhagyja a számat ez a szó-, arra még emlékszem. De mintha akkor láttalak volna utoljára. Mi történt veled, hogy olyan gyorsan eltűntél? – érdeklődöm, bár az őszinte s igaz válaszban nem reménykedem, hiszen semmi oka nincs rá, hogy beszámoljon arról, mi történt vele az elmúlt évek során, és miért tűnt el olyan hamar.
-Persze, ha nem akarsz róla beszélni, megértem. Semmi okod nincs rá, hogy megbízz bennem, hiszen ki tudja, mennyit változtat az emberen az idő. – megjegyzésem némiképp igaz volt. Nem volt oka megbízni bennem, hiszen semmit sem tudott az igazi énemről, semmit sem tudott már rólam. Ezt mégis nehezemre esett beismerni, hiszen régen, mint a legjobb barátnőm tartottam számon.
Az ajtón még pár fiatal belépett, s mintha az út másik feléről figyelt volna valaki. Egyenesen átnézett az ajtón, az én szemembe. Arca viszont messze volt ahhoz, hogy pontosan lássam vonásait. Összevont szemöldökkel néztem kifelé, de amikor elhaladt egy iskolabusz az úton, már nem volt ott senki.

Vissza az elejére Go down
Vendég


Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég
It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó    Kávézó      EmptyCsüt. Júl. 18, 2013 12:31 am


Isa & Maya

Annyira idegenné vált a város a pár év alatt, amit Oklahomában töltöttem, hogy egyszerűen fáj minden egyes mozdulat, amit itt kell megtennem, fájnak a szavak, amelyeket az ajkaimon ejtek ki, és fáj a tekintet, amellyel felmérem az embereket. Ismeretlenek. Ismerősök. Hol az egyik, hol a másik. Törődni egyikükkel sem törődök, egyetlen egy embert szeretnék meglelni, és öleléseimmel elhalmozni. Mayont. A bátyámat azóta nem láttam, amióta az elmebeteg apánk miatt el kényszerültem hagyni Beacon Hillst. A bátyám akkor nem volt otthon, pedig nagy szükségem lett volna rá. Nem haragudhatok rá, nem is haragszok, hiszen tudom, nem az ő hibájából történt meg a "dolog". Amúgy is mellettem állt kiskoromtól kezdve, anyánk halála után pedig főleg. Azért tértem vissza a városba, hogy megtaláljam őt. Borzasztóan gyötör a hiánya, nappal, éjjel, akármit teszek, és akárhova megyek mindig csak is őt látom a szemeim előtt, a gondolataim is körülette forognak.
Nem tudom, hogy hol kezdhetném. A házhoz, amelyben éltünk, nem merek elmenni. Évek teltek el, de még mindig kísért annak a rettenetes éjjelnek az emléke, és félek, hogy nem a testvéremre lelnék ott, hanem arra az emberre, aki tönkre tette az életemet. Akit egykor az apámnak neveztem.
A fejembe nyilalló fájdalomra eszmélek. Amióta hazatértem, nem ettem, nem ittam, még egy ágy sincs, ahol álomra hajthatnám a fejem. A pénz, az a csekélyke pénz, amit a buszon utazó öregasszony tárcájából oroztam el, kevés, de kénytelen leszek egy croissantra, és egy gőzölgő kávéra benevezni az oly ismerős kávézóban.
Ujjaim a kilincsre tapadnak, lenyomva azt utat enged az ajtó. Felettem megszólal a vendéget jelző csengettyű. A hangja irritáló, ám a nevemet hallva, figyelmen kívül hagyom. Tekintetem a lányra téved, felmérem tetőtől talpig - már amennyire látszik az asztal mögül. Megismerem.
- Isa! - lépdelek az asztalához, megbizonyosodva arról, hogy a gyermekkori barátnőmet látom magam előtt. Társasághoz nincs kedvem, de mosolyt erőltetve az arcomra, helyet foglalok a lánnyal szemközti széken. - Rég láttalak. - jelentem ki.
Vissza az elejére Go down
Isabella B. Davis
Isabella B. Davis

Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
▽ Hozzászólások száma : 36
▽ Csatlakozott : 2013. Jul. 17.
▽ Kor : 29
▽ Tartózkodási hely : Beacon Hills
▽ Foglalkozás : tanul és vadászik
▽ Humor : sziporkázó
It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó    Kávézó      EmptySzer. Júl. 17, 2013 11:57 pm

Maya & Isabella

A forró nyári nap a szokásos edzéssel kezdődött. Magamra kaptam egy rövidnadrágot, egy atlétát, és a hátsó ajtón kislisszanva nekikezdtem az edzésnek. Egész úton az járt a fejemben, ami szinte mindig. Miért nem tudtam soha, hogy örökbe fogadtak? Miért csak most. Belegondolva, nem is hasonlítok a mostohaszüleimre. A bőrük hófehér, az enyém kreol, még akkor is, ha hetekig nem megyek napra. Bosszantó volt tudni az igazat, vagy inkább az bosszantott, hogy most tudtam meg, kinek a fia-borja vagyok igazából. Azon kaptam magam, hogy a házunk előtt lihegve nézek az órámra, s megfutottam az eddigi csúcsom. Beléptem a bejárati ajtón, de mikor „anyám” elindult felém, felkaptam a reggelim, és már a szobámban is voltam. Letettem az asztalomra a tálcát, majd bevágtam magam mögött az ajtót, és egy gyors tusolás után, már tiszta ruhában falatoztam a laptopom előtt. Furcsábbnál furcsább gyilkosságokról, állattámadásokról olvastam, de végül a reggelim elfogyott, az ajtóm előtt pedig léptek hangzottak fel. A táskámba nyomtam az összecsukott gépet, és már el is tűntem az otthonnak nevezett házból.
Végigmentem a főúton, és a z egyik kedvenc kávézómban helyet foglaltam.
-A szokásosat kérem. - mosolygok a már ismerősnek számító fiúra, aki elkészíti nekem a tejeskávém extra habbal, s amikor kifizetem, kezembe véve a bögrét, az ajtóval szemben lévő asztalhoz lépek, helyet foglalok, és ott folytatom, ahol abbahagytam. „Sorozatgyilkosság, vagy csupán véletlen egybeesés?” olvasható a szalagcím, de a gyilkosságok helyszíne egyenesen mellbe vágott. Tennessee-ről volt szó benne, és egy bizonyos tizenhét évvel ezelőtti gyilkosságról. A nyomozók DNS összefüggést találnak a két esetben. Szemöldököm összevonva olvasom végig a cikket, miközben elkortyolom a kávém. Előveszek egy papírt, és felfirkantom rá a cikkben szereplő címet, hátha lesz annyi pénzem és időm, hogy meglátogassam igazi szülővárosom.
Tovább lapozok, s mikor megcsörren az ajtó fölé helyezett belépést jelző csengő, felkapom a fejem. Egy ismerős lány lép be rajta, s kell egy kis idő, mire összerakom honnan olyan ismerős. Nem is tudom, mikor láttam utoljára.
-Maya ? Maya Adalsteinn?- nézek az ismerős idegenre, és összecsukom a laptopot, a tetején hagyva a cédulát.
Vissza az elejére Go down
Vendég


Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég
It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Kávézó    Kávézó      EmptyCsüt. Jan. 17, 2013 9:16 am

***
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


Take care, cuz' I'm a(n)...

It was nice to meet you!

Kávézó      Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó    Kávézó      Empty

Vissza az elejére Go down
 

Kávézó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Beacon Hills-