Fáradtan, kedvtelenül parkolok le a suli előtte parkolóban. Leállítom a motort és hatalmasat sóhajtva dőlök hátra az autóm ülésében. általában nem vagyok ilyen rosszkedvű, mi több mindig én vagyok a pozitív, naiv lány a társaságban, akit mellesleg sokszor butuskának is tartanak emiatt. Nem vagyok buta. Egyáltalán nem, ahogy naiv sem, egyszerűen csak… pozitív. Ez az az egyetlen – vagy nem egyelten – tulajdonság, ami rengeteg emberből hiányzik. A pozitív életszemlélet, hogy van reggelente miért és kiért felkelni.
Ez a nap viszont számomra sem ilyen. Az a Lydia, aki tündöklik a boldogságtól és az örömtől, aki rózsaszín felhők között éli az életét, most eltűnt. De mint mindennek, ennek is van oka, nem is kicsi. Tegnap szakítottam Jacksonnal. Vagyis… ő velem. Már rég óta nem úgy működik a kapcsolatunk, ahogyan kellene. Egyikőnk sem olyan boldog, mint akkor volt, amikor összejöttünk. Minden… más lett, mióta az a Derek Hale megjelent a városban. Jackson… megváltozott sok másik emberrel együtt. Már nem tudom, ott van-e még mélyen benne az a Jackson, akibe beleszerettem és… szeretem még most is. Mindig is azt hitten, számomra ő az igazi, erre most szakítunk. Ez a legfájdalmasabb dolog, ami valaha történt velem. Láttam magunkat megöregedve, az unokáink körében egy szép ház tornácán, de ez a kép most úgy, ahogy van, szertefoszlott. Egyszerűen… megszűnt.
Kicsit összeszedem magam, felkapom a táskám a mellettem lévő ülésről és kiszállok a kocsiból. Velem szemben Allison-t pillantom meg és mosolyogva intek neki, majd egyenesen felé veszem az irányt. Ő marad az egyedüli, akire teljes mértékben számíthatok még, bár ő is megváltozott, mióta megismerkedtünk. Egyre… hátborzongatóbb, bár nem vagyok biztos benne hogy ez rá a jó szó. Fura. Olyan, mintha képes lenne arra, hogy… megöljön valakit. Mintha megvédené magát – és talán (talán!) – engem is az élete árán. Veszélyes. Nem mutatja ugyan ki, de érzem, ha a közelében vagyok. Más a kisugárzása, mint pár hónappal ezelőtt. Pontosan azóta, mióta… Derek a városba jött.
Amint Allison mosolyogva oldalra pillant, már tudom, Scott közeledik felénk és mikor ideér, egymás nyakába borulnak. Megköszörülöm a torkom és lesütöm a szemem. Bárcsak mellettem lenne Jackson…
Egyedül vagyok. Magányosan. És… félek.